Az energiafüggőségünk csökkentésének valódi hatásos megoldásai a szerkezetek átalakításában rejlenek.

Ahogyan arra filmsorozatunk harmadik epizódjában is felhívjuk a figyelmet, energiafüggőségünk csökkentésének valódi hatásos megoldásai a szerkezetek átalakításában rejlenek. Ilyen szerkezeti átalakítás az, amikor a talajt az élelmiszer előállítása során nem felszántjuk, bolygatjuk, hanem takarjuk.

A mulcsolás talajtakarást jelent, általában valamilyen kerti, vagy mezőgazdasági hulladék anyaggal, mint fűnyesedék, fakéreg, szalma, vagy istálló trágya. A talajtakarás a talaj bolygatásának, rendszeres ásásának, gépi megművelésének talajbarát alternatívája. A mulcsolás kertművelési technika.

A mulcsnak számos kedvező hatása van a talajra és a növényekre:

• a takarás óvja a talajt a nagy fagyoktól és a kiszáradástól, a takart kert lényegesen kevesebb öntözést igényel;
• nem jelentkezik benne a gépek tömörítő hatása;
• a mulcs alatt intenzív a talajélet, a talajlakó élőlények „felássák” a talajt;
• A gyomosodás töredékére esik vissza (a mulcsolt kert a lusta ember kertje);
• a talaj a mulcs bomlásának eredményeképpen humuszban gazdagodik, javul a szerkezete és helyreáll benne a normális talajélet. A megfelelő anyagokkal történő mulcsolás segít pótolni a növénytermesztéssel eltávolított szerves anyagot, talajerőt.

Figyeljük meg a természetet: ősszel betakarja a talajt, majd ez a talajtakaró következő tavaszra nagyrészt elbomlik, anyagot adva a termőréteg képződéséhez. Ha tehetjük, próbáljuk ki a mulcsolás módszerét saját kertünkben!