A paksi bővítés terve alaposan felkavarta az indulatokat pro és kontra. Vizsgáljuk meg a kérdést az energiafüggőség szempontjából!

 

Hogyan növelné függőségünket Paks2?

 

Az energiafüggőség lényege, hogy egyre nagyobb mértékben függünk az energiaellátó rendszerektől. Ezt a függést úgy tudjuk csökkenteni, ha életmódunkon tudunk változtatni, ha képesek vagyunk csökkenteni energiafelhasználásunkat.

Könnyen belátható, hogy egy atomerőmű óriás beruházása nem a csökkenő energiafelhasználás felé mutat, éppen ellenkezőleg. Azáltal, hogy továbbra is az energiatermelésbe ruház be, növekvő igényeinket igyekszik kielégíteni ahelyett, hogy energia felhasználásunk hatékonyságát próbálnánk javítani.

A nukleáris energia egyik legnagyobb hátránya a központosított energiatermelés. Ha a paksi bővítést üzembe helyezik, lesznek olyan évek – várhatóan 2025 és 2032 között – amikor hazánk villamosenergia ellátásának várhatóan 70-80%-át Paks adja. Ez elképesztő mértékben központosítaná hazánk villamosenergia ellátását. Az egy pontból származó áramtermelés egy országot kiszolgáltatottá és sebezhetővé tesz, ezt értelmetlen tagadni. És mondhatjuk, hogy a technológia megbízható, hogy nem várható semmilyen baleset, üzemzavar, terrortámadás, vagy más probléma, de a történelem nem ezt igazolja. Egy nukleáris erőmű a technológiából adódóan soha nem lesz teljesen biztonságos. Egy jelentősebb baleset, vagy más okból – például az éghajlatváltozás miatt bekövetkező szélsőséges időjárás következtében – történő leállás miatt akár az is előfordulhat, hogy egyszerre több paksi blokk is kiesik, emiatt akár az ország nagy része áram nélkül maradhat.

Hazánk energiaellátása jelenleg is nagymértékben az orosz gáztól függ, továbbá a paksi reaktorokban orosz fűtőelemeket használunk, a keletkező nukleáris hulladékokat pedig Oroszországba szállítjuk. Paks2 megépítésével az orosz irányultságú energiafüggőségünk tovább erősödne.

 

Másra nem jut forrás

 

Paks2 esetében egy hatalmas, legalább 4 000 milliárd forintos beruházásról van szó, amelyhez további mintegy ezer milliárd forintos járulékos beruházások társulnának. Ez legalább tíz évig csak viszi a pénzt, elvonva a forrásokat a sokkal gyorsabban megtérülő energiahatékonysági és megújuló energiás fejlesztésektől, beruházásoktól, melyek ténylegesen csökkentenék energiafüggőségünket. Vajon miért nem dönthet egy nemzet arról, milyen irányba szeretné továbbfejleszteni energiagazdálkodását?

Már most látható, hogy 2011 óta, amikor a kormány elhatározta Paks2 megépítését, teljesen visszaszorították az energiatakarékossági, energiahatékonysági és megújulós fejlesztéseket, sőt, adminisztratív úton is akadályozzák a megújuló energia iparág fejlődését (pl. szélerőmű kvóták/engedélyek visszatartása).

Ez a hozzáállás afféle sajnálatos hungarikum, hiszen mindeközben a világ más részein rohamosan nő a megújuló energiaforrások (különösen a nap- és szélenergia) részesedése, csökken az így előállított energia ára, míg az atomenergia egyre drágább lesz.

 

Egyéb szempontok

 

Olcsó a nukleáris energia? Ma már szinte minden, a témában járatos közgazdász azt mondja, hogy Paks2 megépítése kb. 2-3-szorosára emelné a villanyáram árát. Abban az esetben viszont, ha mégsem építenék be Paks2 tényleges költségeit az áram árába, az még inkább pazarlásra fog ösztönözni, még jobban erősíti az energiafüggőséget, ugyanakkor közvetetten (az adókon keresztül) mégis megfizettetnék velünk a drágán termelt áram költségeit.

A tervezett atomerőmű ún. alaperőmű, azonos mennyiségű áramot termel éjjel-nappal, ha kell, ha nem. Nem lehet gyorsan ki- illetve bekapcsolni, emiatt nem tudja követni a tényleges, napi energiaigény változásokat. Éjszaka is termel áramot, amikor a tényleges energiaigény sokkal alacsonyabb. Emiatt a túlnyomórészt atomerőműből származó áramra alapuló villamosenergia-rendszer rendkívül rugalmatlan, pazarlásra ösztönöz. Gyakran már napjainkban is Paks miatt kell leállítani szélerőműveket, amikor azok termelhetnének áramot, ám az atomerőmű rugalmatlansága miatt a Paks által megtermelt áram élvez elsőbbséget a hazai villamosenergia-rendszerben. Ez is mutatja, hogy a paksi atomerőművek és a megújuló energiaforrások nehezen férnek meg egy rendszerben. A Paks által megtermelt fölösleges áram tárolásának egyik vitatható módja a szivattyús tározó, mely esetében az energiát a magasra szivattyúzott, majd csúcsidőben turbinákon keresztül lezúduló víz tárolja. Ilyen erőműveket hazánkban hegyvidéki értékes természeti területeken (a Pilisben vagy a Zemplénben) szeretnének építeni az ebben érdekelt cégek.

A központosított energiarendszerek nagy hátránya a függőség mellett, hogy az ország minden részébe egyetlen helyről juttatja el az áramot, ami a nagy távolságon történő szállítás miatt jelentős hálózati veszteséget eredményez. Ezzel szemben egy decentralizált, megújuló energiaforrásokra alapozó energiarendszerben a kisebb szállítási távolságok miatt a hálózati veszteség is jóval kevesebb, így kevesebb energiát pazarolunk el.

Látható tehát, hogy miközben világszerte rohamléptékben fejlődnek az energiahatékonysággal és a megújuló energia hasznosítással foglalkozó iparágak, Paks2 megépítése legalább fél évszázadra bebetonozná hazánkat egy elavult energiarendszerbe, tovább súlyosbítva energiafüggőségünket.

 

Voltaképpen mire is van szükségünk?

 

Zárásképpen egy alapvetés a fenntarthatóság szellemében, ami gondolkodásra serkent. Nekünk, embereknek nem kilowattokra van szükségünk, hanem kellemes hőmérsékletre, fényre, táplálékra, és természetesen más intellektuális és egyéb élvezetekre. Mindezen szükségleteinket és igényeinket sokféle módon kielégíthetjük, erről szól például az energiahatékonyság is. Egy környezetbarát otthonban akkor is kellemes élni, ha jóval kevesebbet fűtünk, hűtünk, világítunk, mert kialakításának köszönhetően kevés energiát igényel a fenntartása. Energiagazdálkodás szempontjából a jövő tehát sokkal inkább az intelligens megoldások felé mutat, mintsem a gigantikus és környezeti szempontból veszélyes nagyberuházások, kapacitásbővítések felé.