Strukturális válaszok korunk problémáira

Közlekedés és kereskedelem

Ha a fenntarthatóság terén valódi eredményeket szeretnénk elérni, akkor mélyreható változtatásokat kell tennünk. Azonban minél mélyebbre nyúlunk egy-egy témában, annál inkább beleakadunk életünk más területeibe, mivel ezek a szerkezeti elemek egymással összefüggenek, valóságos szövedéket alkotva. Ezekről az összefüggésekről szól harmadik filmünk.

Ha például a közlekedést szeretnénk zöldíteni, azonnal szembetaláljuk magunkat a kereskedelem, a foglalkoztatás, a lakhatás, a termelés, vagy a szabadidő eltöltésének kérdéseivel. De ugyanilyen összefüggésekbe botlunk, ha bármelyik más területen indulunk el.

Reménytelen? Talán nem. A megoldás véleményünk szerint a szerkezeti változtatásokon keresztül vezet.

Közlekedés

A közlekedés fejlődése lehetővé tette az autós közlekedés elterjedését, valamint a nagy távolságú szállításokat. Áruk hatalmas tömegét hurcoljuk naponta keresztbe-kasul a bolygón. A technológiai fejlődés és a közlekedés iránti igény növekedése kéz a kézben járt, egymás hajtóerőivé váltak, ami felgyorsította a folyamatot. Az eredményt láthatjuk: elterülő településszerkezetben lakunk, távolra járunk vásárolni, dolgozni, iskolába, sportolni, ezért napi szinten órákat töltünk közlekedéssel.

A közlekedés általában nem önmagáért való tevékenység (bár erre is láthatunk példákat), hanem legtöbbször más tevékenységeinket szolgálja ki. Tehát a közlekedési igényt részben onnan érdemes megfogjuk, hogy életünk más tevékenységeit hogyan alakíthatjuk át közlekedési igényünk csökkentése érdekében. És itt botlunk bele az összefüggések problémájába: nehezen találunk munkát lakóhelyünk környékén, mert a globalizált világban a munkahelyek nem lakóhelyünkhöz, nem a helyi közösségekhez kötődnek. Általában ott vállalunk tehát munkát, ahol találunk, járjon az bármennyi közlekedéssel. Autóval járunk vásárolni, mert megszoktuk az áruházak hatalmas kínálatát és azt, hogy temérdek árut cipelünk haza rendszeresen. Sokan külvárosokban lakunk, mert a zöldövezet és a saját kert nekünk jár. Mindezekből következik az autós közlekedés jelenlegi szintje, és az abból származó környezetterhelés. Nem csak közvetlenül az autókból, hanem végig az autóipar gyártási láncolatán keresztül.

Van azonban a közlekedésnek egy kényelmi oldala is: inkább állunk naponta hosszan a dugóban, mintsem hogy kerékpárra üljünk, vagy várjunk a tömegközlekedésre sok más embertársunkkal együtt. A megoldás? A közlekedéstől való függőségünk csökkentése érdekében sok mindent érdemes másképpen csinálnunk. Választhatunk lakókörnyezetet úgy, hogy más elfoglaltságainkhoz közel maradjunk, vagy kereshetünk olyan munkát, amely nem igényel napi szintű városi, vagy helyközi közlekedést. Választhatunk olyan iskolát a gyereknek, hogy ne kényszerüljünk autóval hordani minden nap. Vásárolhatunk a közeli boltokban, vagy a helyi piacon, és csak ha nagyon szükséges, akkor menjünk nagyáruházakba. Éljük át azt, hogy a tömegközlekedés bizonyos szempontból nagyon kényelmes. Beszerezhetünk egy számunkra szerethető kerékpárt és kitapasztalhatjuk a kerékpáros útvonalakat napi rutinunk helyszínei felé. Váljunk részévé a városi kerékpáros szubkultúrának!

Olvasnivaló:
Magyar Kerékpárosklub, hírek, programok bringásoknak

 

Kereskedelem

A kereskedelem egyre inkább összpontosul, a termékek globálisak, egyre nagyobb termelők szállítanak be, ám egyre kevesebben. A kereskedelem személytelenné válik, megszűnik a kapcsolat termelő és fogyasztó között. A termékek eközben egyre inkább ipari jellegűek, egyre kevésbé természetesek, a fő összetevőjük az adalékanyagok lesznek. Az áruházakban elköltött pénz kiáramlik lakókörnyezetünkből, egy szűk tulajdonosi kört gazdagít. És bizony ez a pénz nagyon hiányzik a helyi gazdaságból, ezt legtöbben a saját bőrünkön is érezzük.

A kereskedelem természetesen csak egyik eleme a ma meghatározó gazdaságszerkezetnek, melyet évtizedek óta az erősödő koncentráció jellemez.

Ennek a folyamatnak két komoly negatív következménye van: az egyik, hogy kiszolgáltat bennünket a boltok kínálatának, hiszen ha éhesek vagyunk, megvesszük azt, amit az élelmiszeripar kínál számunkra. A másik, hogy – amint arra fentebb utaltunk – ellehetetleníti a helyi termelést és a helyi kereskedelmet, ami nehezíti a helyi közösségek megélhetését, jövedelemszerzését.

Ebből a szerkezeti csapdából úgy törhetünk ki, ha keressük a módját a helyi termelésnek, élelmiszer előállításnak, helyi kereskedelemnek és piacoknak. Keressünk kapcsolatot helyi termelőkkel, vegyünk részt lakókörnyezetünk vásárlói közösségeiben (kosár és szatyor közösségek), járjunk piacra. Alakítsunk ki saját konyhakertet, termeljük meg magunk számra mindazt, amit tudunk! És ami kevésbé kézzel fogható, de talán még fontosabb: találjunk örömöt a szerzésen, felhalmozáson túl, a nem anyagi értékekben is.

Az ily módon megváltozott életmóddal csökken a szállítási igény, követlen kapcsolatban lehetünk az áruk előállítójával, ismerhetjük élelmiszereink előállításának módját, így megbízhatunk azok minőségében, beltartalmi értékében. A helyi termelés és fogyasztás nem utolsó sorban sokaknak adhat helyben megélhetést, és ez a pozitív hatás előbb-utóbb hozzánk is visszatér.

Olvasnivaló:
TERMELŐTŐL, Hasznos információk, ha termelőt keresel, vagy termelőként ajánlod magad
KÖZVETLENÜL, Földtől az asztalra, termelőtől a vásárlóhoz, kiadvány
Közösségi kertek, Facebook oldal